Vasárnap esti novella

Vagy inkább csak egyperces. Magam sem tudom. Mindenesetre tény, hogy vasárnap este töltöm fel, és az is, hogy nem valami hosszú. Jó szórakozást hozzá. Itt meg már lassan nem ártana rendet rakni, annyi minden van egy helyen.

Hasznos munkaerő

Kovács Istvánnak nem volt szokása a meglepődés. A negyvenkét éves irodai alkalmazott úgy gondolta, ez azoknak a reszortja, akik ilyesmire ráérnek. Márpedig ő nem tartozott az időmilliomosok táborába.

 Így lehet, hogy amikor az aluljáróból felérve a jól megszokott Váci út helyett egy hatsávos, szédítően magas toronyházakkal határolt, neonreklámok által megvilágított sztráda képe fogadta, csak megvonta a vállát, majd ment tovább.

 Az a rozsdavörös épület, ahol tegnap még az irodája volt, a régi Váci úttal együtt eltűnt, ma már egy legalább negyven emelet magas, hatszögletű, üvegből és acélból emelt torony terpeszkedett a helyén. A fotocellás bejárat előtt egy hasáb alakú műanyagdoboz kínálta enyhén recsegős géphangon a friss Blikket. István vetett egy pillantást a törhetetlen üveg mögött lapuló kijelzőre, és megállapította, hogy az aznapi dátum 2069. március 23. Rövid gondolkodás után úgy döntött, most sem fog meglepődni, hisz akkor a végén még elkésne.

- Végre, hogy beért, Kovács úr! – köszöntötte egy alacsony, vérvörös kosztümbe öltözött japán nő, mikor átlépett a fotocellás ajtón. – Kérem, kezdje meg a munkát, amint lehet!

 István csak bólintott egyet, leült a konzolhoz, ami előtt a saját nevét látta egy kis táblácskán, bejelentkezett a jelszavával, majd nekiállt a munkának.